Az alvilágban és a szirének csábítása

Kirké tanácsára Perszephoné ligete felé vettük utunkat, hogy a vén jós, Teiresziász megmondja,milyen lesz a hazatérésem. Félve, de kíváncsian hajóztunk el a világ végére. Áldozatot mutattam be az alvilág istennőjének, Perszephonénak, így beszélni tudtam a ködben imbolygó halott emberek lelkével. Szörnyű fájdalom hasított belém, amikor megláttam édesanyámat, Agamemnónt, Akhilleuszt és Aiászt, akik a háborúban voltak hű társaim. Lassan kezdtem elfelejteni, hogy miért is jöttünk ide valójában, így felkerestem Teiresziászt, akinek a jóslata szerint sok szenvedés után, végül hazajutok. Kissé szomorúan, de reménnyel telve indultunk tovább hajóinkkal.

Kis idő elteltével a Szirének zátonyához értünk. Tudtuk, hogy aki meghallja a szirének csábító hangját, örökké a foglyuk marad. Ezért a legénységem fülét betömtem viasszal és meghagytam nekik, hogy engem jó szorosan kötözzenek az árbochoz és addig el ne engedjenek, míg el nem hagyjuk ezt az átkozott szigetet.