A laisztrügónok szigetén és Kirké fogságában

Hat nap fárasztó evezés után, kikötöttünk a laisztrügonok szigetén. Tizenegy hajómat kikötöttük egy védettnek tűnő öbölbe, de a tizenkettedik már nem fért be, ezért egy kiugró szirthez kötöztem. Elküldtem két emberemet, hogy felderítsék a vidéket, ám csak az egyik tért vissza sikoltozva, ugyanis a másikat felfalta Antiphatész, a laisztrügonok óriás királya. A nagy kiáltozás hallatára megijedtünk, hajóba szálltunk, ám az a tizenegy hajó bennragadt az öbölben és legénységét megölték és megették a hatalmas szörnyek. Szerencsére az én hajóm, a tizenkettedik épségben kijutott a nyílt tengerre. Nemsokára elértük Kirké a varázslónő földjét. A csapat fele félve és kedvetlenül indult el Kirkéhez, aki kedvesen behívta őket a házába, dúsan terített asztalhoz ültette vendégeit. Csak Eurülokhosz, a csapat vezetője gyanakodott még mindig és kint-maradt a kapu előtt. A ravasz varázslónő titokban egy különös mérget kevert a mézédes borba, majd mikor a férfiak mind egy cseppig kiürítették a teli serleget, disznóvá változtak mind, ahányan csak ott voltak.  behajtotta őket piszkos ólaiba és disznóeledellel etette őket. Eurülokhosz még várta őket egy darabig, majd mikor megsejtette, mi történt, ijedten szaladt vissza hozzám. Összeszedtem a bátorságom és elindultam, hogy kiszabadítsam a foglyul ejtett hű társaimat. Egyszer csak szembejött velem egy kedves ifjú ember, aki különleges varázsfüvet adott nekem, és elmondta, hogyan járhatok túl Kirké eszén. Megfogadtam, amit mondott. A nap leánya látta, hogy nem hat rám a mérge, megijedt tőlem, hiszen tudta, hogy az istenek velem vannak. Kardot szegeztem a mellkasához, ő pedig kegyelemért könyörögve visszaváltoztatta és elengedte barátaimat. Sőt egy teljes esztendeig vendégül látott bennünket a palotájában.