Hazatérésem

Nem akartam tovább kondásom terhére lenni, Télemakhosz már hazatért, én is megkértem őt, hogy kísérjen be a városba, hogy ott kolduljak tovább. Eumaiosz fájó szívvel engedelmeskedett nekem, dél felé útra is keltünk. Szembetalálkoztunk a kecskepásztorommal, aki szívtelenül megvetett és kigúnyolt engem. Amikor elértük a palotámat, megpillantottam jó öreg kutyámat, Argoszt, aki már oly sovány és gyönge volt, mint egy fűszál. A disznópásztorom bekísért a házba, ahol a kérők bőséges lakomát csaptak, de csupán kevesen szántak meg egy falat kenyérrel.