Második hajótörésem után ruhátlanul, mindenemet elveszítve értem el a phaiákok szigetét. Fölkeltem, hogy körülnézzek és nagy szerencsémre találkoztam Nauszikaával, a phaiák királykisasszonnyal, aki ruhával és ennivalóval látott el, majd elvezetett édesapja palotájába, ahol szívélyes fogadtatásban volt részem. Eleinte nem árultam el nekik a nevemet, mert nem akartam, hogy marasztaljanak, de amikor megtudták, hogy ki is vagyok valójában, nagy ünnepélyt rendeztek a tiszteletemre. Nehéz búcsúzás után elhalmoztak drágábbnál drágább kincsekkel és ajándékokkal, majd hajóikon hazavittek Ithakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése