Kalüpszó és Ínó

Hajótörésem után egy kedves nimfa, Kalüpszó vett gondjaiba. Ellátott étellel, itallal, tiszta ruhával és mindennel, amit csak kívántam. Ám én csak búsultam a tenger partján. Ahogy múlt az idő, megsajnáltak az istenek és elküldték követeket, Hermészt, hogy közbenjárjon szabadságom érdekében. Kalüpszó szomorúnak tűnt, de végül beleegyezett. Fejszét adott a kezembe, hogy tutajt fabrikáljak magamnak, és utamra eresztett. Nyolc évnyi ottlét után könnyes búcsút vettünk, és reménykedve elindultam hazafelé. Tizenhét napig békésen eveztem Ithaka irányába, ám amikor ezt Poszeidón meglátta, szelet támasztott és hatalmas hullámokat kavart a vízben. Csúnyán megtépázta a vihar a tutajomat, de ekkor egy viharmadár képében megjelenő istennő szólított meg. Odaadta védelmező varázsfátylát, megfogadtam szavait, így végül kimerülten, de hálás szívvel partot értem.