Találkozás Pénelopéval

Pénelopé különösképpen kedves volt hozzám. Mindig szívesen látta a fáradt vándorokat és szegény koldusokat, abban bízva, hátha valamelyikük hallott valami hírt felőlem. A tűz mellé ültetett, beszélgetett velem, majd megparancsolta alázatos szolgálólányunknak, hogy mossa meg a lábamat. A dajka alig hitt a szemének, mikor jobban szemügyre vett és észrevette a lábamon a különleges sebhelyemet, azonnal felismert. Lelkére kötöttem, hogy ne szóljon senkinek sem, amíg el nem jön az ideje.